Egy nehéz napfényes nappal

Üdv Mindenkinek, ismét jelentkezem! :)

Sajnos az ég ismét egy jól induló, habár nehézkes nappal áldott meg. A reggelem csodás volt, szinte filmbe illő. :) Mikor elindultam, tiszta volt az ég és látni lehetett a csillagokat. A kedvenc útitársaim, szeretem nézegetni a csillagokat. Ahogy térültem, fordultam a vonatállomás felé, megtaláltam az égbolton a szépen ragyogó Marsot. Már ennek is nagyon megörültem, hisz mégiscsak jó érzéssel tölt el, hogy tudom a nevét annak, amit nézek épp. :) De amikor egy csodálatos meteor elsuhant felette, hát az maga volt a fantasztikum! :) ^^ Persze a kezeim azonnal kívánságra ugrottak és el is hangzott a bűvös mondat: "Azt kívánom hogy,...."  (nem fogom leírni, mert nem teljesül :P) Hát így kezdődött az én napom. 

Viszont amilyen jól kezdődött, olyan csúnyán folytatódott. A kémia ismét kedvem szegte. Pedig biz' Isten én tanulok! De hát ha több kell, akkor többet adok, ezt most már elhatároztam. Félévig durva reformokat kívánok bevezetni, remélem sikerül is betartanom...

A jó pap is holtig tanul............

Így hát ezentúl keményen asztalhoz szegezem magam és csak akkor állok fel, ha tanultam egy keveset...

Angolon dogát írtunk... Illetve helyesbítenék: lottóztunk... Kaptunk egy kész tipp-mix-et és azt töltögettük, majd kiderül, hogy hány találatos. :D

A matek valami undorító volt. Olyanok pofáztak be, akiknek pont nem kellett volna. Mégis mit képzelnek ezek? :@ Magyarázok valamit padtársamnak a matekkal kapcsolatban, erre lecsitítanak és beszólnak, hogy miért vagyok ekkora paraszt... De persze amikor rájuk van szólva, mert semmit nem lehet érteni, akkor még ők vannak felháborodva. Na de csak lássuk meg, hogy beszélgetnek órán..... -.-"

Ennek fényében az irodalom és az ének már valami ritka rossz volt. Mondjuk kissé meglepett, hogy nem ezen a héten lesz az iskolai helyesírási verseny, hanem majd valamikor máskor. Mert igen, fogok indulni. :) Egész jónak tartom rá a helyesírásomat, még ha meg is esnek kisebb elgépelések... Remélem szerencsém lesz.

Viszont ének után megtaláltam a tökéletes megoldást a bosszúm és a dühöm enyhítésére, a nyugalom megtalálására: elmentem sétálni. :)

Gyönyörű őszi nap volt ma, csodálatos napsütéssel (basszus, az időjárásnak jobban tudok örülni, mint másnak, mert legalább most megvigasztalt). Mivel elég erősen napfényfüggő vagyok, nagyon jól esett a borús hangulatomra a ragyogás. ^^ Mámorító volt, ahogy a fény végre az arcomon játszik.

Persze ami közben nem maradhatott el: a zongoradarabok.... Egész végig azokat a darabokat hallgattam, amik közül pár a zenelejátszóban is megtalálható. :)

Aztán végül fizikaszakkör. :) 

Szeretek járni, annyira megnyugtat, hogy nincs ordibálás meg hogy normálisan el van magyarázva minden. És még hasznos is. Persze azért ott is megtiltottam azonnali hatállyal a függöny behúzását, hogy a napfény utolsó cseppjeit is élvezhessem tanulás közben. ^^ *-*

Na de legyen elég ennyi mára, most odaülök és tanulok kicsit, aztán pihenek, meg itatok meg tanulok. :)

További szép estét mindenkinek!

Pacsi: Vikcsike^^

Hétvége van

Üdv Mindenkinek! :)

"Háááleluujjaaaa!" - zengjék a hétvégét dicsőítő angyalok éneke! Végre eljött a hétvége, s habár lassan vége is lesz, tekintve, hogy vasárnap van, mégis jól esett a pihenés. Valljuk be, azért társaságban jobban esett volna. Előre szólok: ez a bejegyzés kissé 'bensőségesebb' lesz, mint társai. Kissé más szempontból kívánom boncolgatni napjaim múlását, az idő repülését. De nem kell megijedni, nem fog fájni. 

Azért hogy egy kis átlag jellemzés legyen benne: pénteken jó és rossz napom volt egyben. Elkéstem a suliból, mert elaludtam, már lassan nem csodálkozom, hanem  én is szörnyülködöm. De a határozás azon nyomban megszületett: az ébresztőórák armadáját meg kell erősíteni. Hiába szeretjük egymást az ágyammal, ez így nem mehet tovább... :) 

Aztán ahogy telt a nap, úgy javultak viszonylag a dolgok, még ha apránként is. Azért kissé meglepett, hogy fizikából kaptam (kapaszkodjatok meg) reklamálásért egy 5-öst. Igen, jól olvastátok, reklamálásért. Mindig is tudtam, hogy ennek a csodálatos képességemnek van haszna. :D

Végül hazaértem és a napot a semmivel múlattam el... Ez volt szombaton is jóformán. Semmi, alvás, evés, semmi.... ^^

És a vasárnapom is ilyen volt.

De lépjünk is tovább. :) Mint láthatjátok több kisebb újítást végeztem a blogon. Első körben másik zenéket tettem be. Azért hűen önmagamhoz, zongoradarabokat tettem be, de remélem nektek is tetszik. :) Lehet, hogy felvetődött bennetek a kérdés: miért ilyen szomorkásak? A válasz a következő gondolatomban rejlik: "Az a zene képes csak lenyugtatni, mely illik a hangulatodhoz." 

Nos, hát az én hangulatomhoz ezek illenek mostanában. Persze azt is megírom, hogy miért is ilyen a kedvem, de előtte lássuk a további frissítéseket röviden. :)

Jobb oldalt a "Rendszeres olvasók" és a "Blogarchívum" alatt található "Pár kedveltség (linkek)"-hez adtam még 2 linket: az egyik a Youtube (ha netán a blogról is egy kattintással el szeretnétek érni) és a verses blogom linkjét. Gondoltam, ha már páran ismerik a belülről jövő alkotásaimat, akkor ide is illene kitennem. :) Így hát ezt meg is tettem. 

Tavaly kezdtem el verseket írni, és mint azt olvashatjátok köztük, egy eléggé általános, ám mégis nagyszabású témáról szól a legtöbb: a szerelemről. 

Igen, persze, nyálas meg unalmas meg stb. habár én nem ezt tartom és nem ezen oldalát próbálom kifejezni ennek az érzésnek. Bennem a szerelem nem csak a 'tetszikésnagyonkell' érzést váltja ki. Nem csak a "rózsaszín" ködben úszkálok, nem látva se múltat, se jelent vagy jövőt. 

Épp tegnap olvasgattam SayoKo társam blogjának november 20-ai bejegyzését, melyben a szerelem általa érzékelt pusztító illetve nem pusztító hatásáról írt, érvelt. Eléggé elgondolkoztatott, meg kell, hogy valljam. 

Részben igaza van: a szerelem tényleg egy betegség, melybe már haltak bele emberek százai, s melytől kaphat ideg-összeroppanást az ember. Nekem is voltak már szellemi és lelki sötétségbe burkolózott napjaim a magány és az egyedüllét szörnyűséges érzése miatt vagy éppen a "jajjdehiányzik" miatt. 

És ahogy írta, a szerelem tényleg lehet akár egy drog is, ami függőséget okoz, felpörget, kábítottá tesz, hülyeségekre késztet.

Mindenkinek voltak már ezzel kapcsolatban tapasztalatai. 

Nos de akkor lássuk a velem való összeköttetést. 

Jelen pillanatban sem magány, sem egyedüllét, sem a "jajjdehiányzik" nem fenyeget, helyette rosszabbat kaptam: a kételyt. 

Igen, az a nyomorúságos kétely, amikor nem tudod, hogy mi van. Hát én sem tudom. Nem tudom, mit érez, mit gondol most, mi lesz a következő lépése és hogy miként akar rám tekinteni. Na meg hogy mit szeretne majd mondani, mi lesz a felelete a "Mit gondolsz most rólam?" kérdésre. 

Egyszerűen félek. Soha nem féltem még ennyire a negatívumoktól, mindig úgy álltam hozzájuk, hogy megszoktam. Ezt nem. És ezt nem lehet megszokni. Persze nem irányíthatom az érzéseit, én nem ilyen vagyok és ezt nem teheti meg senki. A legaljasabb dolog lenne ezt még csak megpróbálni is! 

Így számomra az a gusztustalan kétely marad, meg a remény egymáson civakodva... Egyik felem azért rugdos, hogy lehet még esélyem és ne adjam föl, a másik felem azzal karmolja lelkemet, hogy mi van, ha mégsem?

Habár nem vagyok olyan túl öreg, hisz csak decemberben leszek 17, de soha nem éreztem ekkora kötődést senki iránt. 

Viszont a választ még egyenlőre nem kaphatom meg. Majd valamikor szemtől-szembe, amikor eljön az ideje. 

Egyszer úgyis mindennek eljön az ideje......

Viszont mára búcsúzom, azt hiszem elég magyarázatot adtam és egy elég hosszú bejegyzést. :)

Pacsi: Vikcsike^^

Nahát nahát :)

Üdv mindenkinek!

Nos ismét egy jó nagy kimaradással kell számolnunk, de itt vagyok, nem vesztem el, spontán a történések tengere sodor a hullámos hátán. :) Ennek valamilyen szinten örülök is, meg nem is, de kiheverhetőek a negatívumok...

Azért az utolsó bejegyzés (nov. 3.) óta történt ez meg az velem. 

Például 14-én megünnepelhettük SayoKo Taichou (Kriszti) szülinapját. Kapott egy hatalmas tábla Milka csokit. Természetesen epreset, tekintve, hogy él-hal az eperért és az epres cuccokért. :)

Biztos hamar elfogyott... :)

De nem csak ez történt... Idő közben többször mozdultam ki itthonról, császkáltam a haverokkal, sütögettünk a barátokkal és miegymás... :)

Lehet, hogy kicsit hosszú lenne leírni, így nem is bátorkodom, meg nem is biztos, hogy mindenre tudnék emlékezni. :D

Így hát akkor valamennyi időre búcsúzom.

Pacsi: Vikcsike^^

Egy kis kimaradás - de megint itt :)

Ismét köszöntök Mindenkit! :)

Hát igen, szerényen másfél hét maradt ki, de akkor most hiányosságainkat pótoljuk. :]

Nos hát múlt hetem nem igazán sikerült valami fantasztikumnak. Tekintve az újabb kémia dolgozatra, a térdsérülésre és az egyéb kisebb botlásokra. Viszont a már régebben említett szombati nap a Club2-ben fantasztikusra sikeredett!! :) 

Habár a negatívumok kissé beütöttek. Kedden sikeresen ráestem a bal térdemre tornaórán. Másnap úgy döntöttem, ellátogatok a kórházba megnézetni...

Sokan mondogatják, hogy  a magyar egészségügy nem a legjobb. Hát tapasztaltam sajnos. 4 órán át kellett várnom illetve mászkálnom azért, hogy végül egy tesifelmentést és egy fáslit kapjak a lábamra. Nos, kissé érdekes.

De nem baj, szárnyaljunk tovább... :)

Most hogy már végre őszi szünet van, próbálom kiélvezni az itthonlét és a rengeteg szabadidő adta élvezeteket. 

A szombati buli után vasárnap hazaérve már ismét egy új program akadt szem elé: keddi sütögetés. Nos mondanom se kell, hogy belementem. :) Igen csak jó hangulatú összejövetel kerekedett belőle, finom húsokkal és minden mi jóval. 

Nem akarok túl nagy postot írni, egyenlőre elég ennyi. :) Mindenkinek jó pihenést kívánok és hasznos időtöltést!

Pacsi: Vikcsike^^